Igen régóta kísérletezem mindenféle régi és kevésbé régi kenyérreceptekkel. A kovász létezése is izgatott, de megmondom őszintén, hogy a végső lökést "Lantos Kályha" nevű fészbuk kapcsolatom bejegyzése adta meg a tradícionális kovász elkészítésének a posztolásával. A kovászom lett a harmadik gyerekem. :-) Reggel rendbe tettem a családot, reggeli és uzsonna mindenkinek, majd mikor mindenki elviharzott itthonról nekiláttam a kovász "etetésének". Első nap rendesen aggódtam, mennyi munkám is lesz ezzel, de be kell látni, ha az ember szagolgatja, nézegeti, akkor is kb. másfél percet vesz igénybe... na jó, lehet, hogy kettőt.
Először is jól megfontoltan érdemes tároló edényt választani, ami szerintem lehetőleg üvegből a legcélszerűbb. Ez ugyanis átlátszik, rá tudok pillantani napjában többször is. Olyan ablakba tettem, ahol nem éri a nap, de szobahőmérsékleten tud érni. Én a mérésekhez az üveggel és tartalmával együtt nulláztam a konyhai kismérlegemet, így pillanatok alatt mértem a hozzáadandókat, hisz a ponotsság igen fontos.
És akkor íme a folyamat:
1. nap 2 ek élőflórás natur joghurtot, 4 ek lisztet, 4 ek hideg vizet összekeverünk
2. nap A keverékhez 4 ek vizet és 4 ek lisztet teszünk
3. nap A keverékhez 4 ek vizet és 4 ek lisztet teszünk
4. nap A kovászt felkeverjük 3/4 részét kiöntjük és a maradékhoz 10 dkg vizet és 10 dkg lisztet adunk.
5.nap A kovászt felkeverjük 3/4 részét kiöntjük és a maradékhoz 10 dkg vizet és 10 dkg lisztet adunk.
6.nap A kovász alkalmas kenyérsütésre.
Ha nem akarok még kenyeret sütni hűtőben "parkoltatom", ha újra kenyeret sütök, kiveszem, megvárom míg szobahőmérsékletre akklimatizálódik. Másnap 3/4 részét leöntve, a kenyérliszthez adva felhasználjuk, a maradékhoz hozzáadjuk a szokásos 10 dkg vizet és 10 dkg lisztet és visszatesszük a hűtőbe a következő felhasználásig.
Ezzel meg is lenne a kovász.
Meg is van minden a kenyérsütéshez. A liszt teljesen sima "multis", mindenhez ezt használom, meg vagyok vele elégedve, csak remélem, hogy a kenyeremhez is meg fog felelni. Lássuk a folyamatot és remélhetőleg a végeredményt...:)
Kovászos kenyér
Hozzávalók az előtésztához:
- 70 gramm kovász
- 200 gramm liszt
- 3 dl víz
Az aktív kovászt elkeverem a liszttel és a vízzel reggel. Mivel elég folyékony lesz a keverékem, elegendő kanállal simára keverni, majd fóliával letakarni. Estig hagyom érni.
A tésztához:
- 250 gramm liszt (akár teljes kiőrlésű)
- 10 gramm só
Este hozzákeverem a fenti lisztet és a vizet. Ezzel dagasztom a tésztát mintegy 10 percig. Letakarom, pihentetem egy órán keresztül. Ezután átgyúrom és áthajtogatom, alulról megemelem és felhúzom a tésztát minden oldalról a tetejére.
Letakarom tiszta konyharuhával, újabb egy órát pihentetem. Ezután cipóvá formálom. A konyharuhát megszórom, és bedörzsölöm liszttel, ezzel kibélelek egy 2 cipómnyi tálat. Óvatosan belehelyezem a cipómat, letakarom, és újabba egy órát kelni hagyom.
Itt az ideje bekapcsolom a sütőt, és a maximumra tekerem, nálam ez 280 fokot jelent. Beteszem a kedvenc öntöttvas sütőedényemet fedélle együtt, legyen ideje rendesen felforrósodni, a legalsó polcra pedig egy tepsit, egyenlőre csak forrósodni, üresen.
Az egy óra elteltével a forró sütőedénybe óvatosan behelyezem a cipómat, lefedem, majd a felforrósodott tepsibe alulra beöntök egy jó adag vizet.
20 percig sütöm fedővel.... Na ez volt az a pont, mikor szétizgultam magam... A fedő nem átlátszó. Hetedik napja konyvasztom a kenyeret, ami most ki tudja milyen állapotba van ott a fedő alatt... de szörnyű lassú 20 perc is ez... :-) De végre eltelik... Ekkor letekerem a hőmérsékletet 220 fokra és végre leveszem a fedőt... Húúúú... Alakul, nem is rossz... Innentől már csak 20 perc pirulás.
Innentől kell nekem extra módon figyelnem, ugyanis megérkezett vidéki meccséről az én imádott Férjem, aki éhes. Micsoda szerencse, hogy a vacsora már az asztalon...
20 perc letelik... Nem is írok semmit.... mellékelem a képet és a videót... A videót muszáj volt készítenem, ugyanis azt a hangot szavakkal nem lehet visszaadni, mikor a forró kenyér héja serceg....
Mindenkit csak bíztatni tudok... egyetlen aggodalmam, hogy Gergő megeszi és nem éri meg a reggelt... :-) Pont olyan lett, amilyenre vágytam... Édesapámnál szoktam csak ilyet enni, mert ha megyünk hozzá, mindig süttet a faluban a pékkel... És ebbe bele is könnyeztem. Megéri a vele járó, nem is olyan nagyon nagy macera.. és utána a sikerélmény....
Jó étvágyat, jó próbálkozást! :-)
