Az én Bajnokom sokféleképpen... :-)
Gyakorlatilag abban a nagyon szerencsés helyzetben vagyok, voltam egész közös életünkben, hogy az elmúlt 20 év alatt maximum 1-2 alkalommal kötött ki a WC-ben (vagy a kutyák tányérjában) az étel. Ez kicsit persze engem dícsér. Igazi kísérletezős fajta háziasszony vagyok, aki alapvetően imád főzni. Mégis rendszeresen sajnálom az időt a konyhában tölteni, főleg nyáron, mert ilyenkor elveszem magamtól a lehetőséget, hogy addig is mást csináljak. Télen nincs gond... akkor kevesebb a meló a kertben...!
Ezért alakítottam ki a rendszerességet, azt a pörgést a konyhámban, amit szeretteim követhetetlennek ítélnek meg rendszeresen. Az egyik fontos része volt az életemnek eddig is, ezután is (eddig Gergő sportkarrierje miatt, most pedig a gyermekeim egészsége miatt) az egészséges életmód "konyhához köthető" része, vagyis, hogy mi kerül az asztalra. Sportolóknál figyelni kell a versenyidőszakot, az edzések rendjét, a napi két edzés közötti időszakot. Nem vagyok szakember, az le kell szögeznem. Mégis úgy érzem, hogy észrevétlenül megtaláltam az egyensúlyt a család etetésében.
Mikre kell alapvetően figyelni?
A sportoló reggel és délután edz, tehát az edzések előtt mindig kellene szénhidrát bevitel. Bőséges, általában édes reggeli, például lekvároskenyér, gabonapelyhek, én még palacsinta sütésre is vetemedek néha, vagy egy jó tejbe rizs elkészítésére (és nem halok bele, ha emiatt 12 perccel hamarabb kelek aznap).
Ebéd általában edzés után nem sokkal. Ha meccs van a hét végén, akkor a hét elején majdnem mindegy, hogy mi az étel, mi általában 2 húsmentes napot tartunk. Egyik kedvenc, a nápolyi receptútás paradicsomos tészta, vagy gnocchi (ejtsd: nyokki!!!.... én saját eltevésű paradicsomszószból dolgozom, ami hét közben rengeteg időt spórol meg), de rendszeresen készítek rizottókat is. Minden hétre beépítek a menübe valamilyen hüvelyes ételt (bableves, lencsfőzelék, dhal curry), nagyon figyelve arra, hogy meccs előtt két nappal már semmiféle puffasztó - gázosodó ne kerüljön az asztalra. Ekkor szoktam mindenképpen valami nehezebb húsosat főzni. Meccs napján pedig laza, könnyen emészthető, de energiadús az ebéd, délutáni pihenő utánra süteménnyel. Hétköznap estékre rengeteg saláta variációt készítettem már... ez egy külön bejegyzés témája lesz később! Heti egy alkalommal beépítem minimum a halat a menübe, szerencsére ennek a család minden tagja örül, a kotori éveknek is köszönhetően.
A család megszokta, hogy nem telhet el nap gyümölcs és nyers zöldség-evés nélkül (az utóbbi főleg saláták alapanyagaként, bár Patrikám vacsija rendszeresen, alma, paradicsom, sajt és dió...). Nyáron a gyümölcsöző kertből eszünk, télen pedig marad a déli gyümölcs. Szerencsére ezen a téren már akad bőven segítségem, nagy-kislányaim imádnak gyümölcssalátát készíteni... :-)
Korábban nem volt szükség figyelnem Gergő kalóriabevitelére... bármi belefért, mivel a válogatott időszakokban az átlagember szükségletének 2-3-szorosát is simán elégette. A korunk előrehaladtával erre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanom. Rászoktunk az egy fogás fogyasztására, fehér kenyér helyett inkább a teljes kiőrlésűt választom, már nem sütök minden másnap süteményt, és a vacsora mindig saláta...
Nem hiszek a szélsőségekben, ami az étkezést illeti... Szerintem igenis kell fogyasztani kenyeret, mértékletesen, lehetőleg ne este, de ezt már a 9 évesem is tudja. Igenis szoktunk csokit enni, jó minőségűt, legkésőbb ebéd után, nem őrült mennyiségben. Kell az ember lelkének a nassolás... ezért van mindig itthon aszalt füge és datolya (igen jó áron be lehet szerezni isteni bio minőségűt), kifejezetten jót tesz edzés előtt pár szem a vércukorszintnek.
Amit én nem vagyok hajlandó megengedni a családnak, ezért nem is tartunk sosem: rostos üdítők (full cukor), szénsavas üdítők (szintén), ice teák (gyakorlatilag mérgezőnek gondolom, tiltom a gyerekeknek) energiaitalok (magam sem venném számba sose...), chipsek, cukorkák, gyümölcsjoghurtok (mennyivel finomabb a natúr joghurt egy kanál saját lekvárral...), és húúú, meddig sorolhatnám.
Tudom melósabb... De!!! Készítek magam mézzel bodzaszörpöt, málnaszörpöt, barackszörpöt. Facsarok narancsot és citromot, limonádénak. Az én gyerekeim szeretnek vizet vinni iskolába. Vettem a fáradtságot, bevizsgáltattam a csapvizet, ott, ahol mi lakunk kiváló minőségű, ezt is isszuk, mert ugye az ásványvíz folyamatos fogyasztása szintén terheli a szervezetet.... Ájsztea helyett pedig fazékban főzöm a gyümölcsteát... úgyis kihül... :-)
Rengeteget lehet írni a témáról, biztosan fogok még, vitázni is lehet, kinek higgyen, ne higgyen az ember. Mi az igaz? Mi szól csak éppen a lobbiról... nehéz eldönteni.
Én megpróbálom a józan parasztány eszemet használni, és a legjobbat adni a családomnak... :-)
